A szabadság kiadásának szabályai nem mindig egyértelműek. Összefoglaltuk, ki dönt a szabadság időpontjáról, milyen jogok illetik meg a munkavállalót, és melyek a leggyakoribb tévhitek.
A munkavállalóknak minden naptári évre (januártól decemberig) meghatározott mennyiségű szabadság jár. A szabadság fő szabály szerint alapszabadságból és pótszabadságból állhat. Most csak ezekkel foglalkozunk. Szabadságból ugyanannyi nap jár a teljes munkaidősöknek és a részmunkaidősöknek is.
- Az alapszabadság 20 nap, amely életkortól függően emelkedhet egy-egy nappal.
25 évesen jár az első plusz nap, vagyis egy 25 évesnek 21 nap lesz az alapszabadsága. Először háromévente, aztán a 31. életév után kétévente emelkedik egy-egy nappal az alapszabadság, mígnem a munkavállaló 45 évesen eléri a maximumot, a 10 napot. Tehát aki legalább 45 éves, annak már 30 nap az alapszabadsága, és ez a 30 nap már nem emelkedik az életkor előrehaladtával.
- A pótszabadság a 16 évnél fiatalabb gyermekei után járhat a munkavállalónak – alapesetben egy gyermek után két nap, két gyermek után négy nap, kettőnél több gyermek után pedig évi hét nap.
Azt mondjuk, szabadságra megyünk, szabadságot veszünk ki, mintha kizárólag a munkavállaló döntése lenne, mikor megy szabadságra. Pedig valójában a szabadságot nem a munkavállaló veszi ki, hanem a munkáltató adja ki. Viszont a munkáltató köteles meghallgatni, figyelembe venni a munkavállaló kérését. A Munka Törvénykönyve ezzel kapcsolatban fő szabályként azt mondja, hogy
- a munkáltató a dolgozó kérése szerint kell hogy kiadjon évi hét munkanapnyi szabadságot, legfeljebb két részletben, a többiről a munkáltató dönthet,
- a gyerekes munkavállalóknál a gyerekek után járó pótszabadságot is a dolgozó kérése szerint kell kiadni,
- a munkáltatónak úgy kell kiadnia a szabadságot, hogy a dolgozónak egy naptári évben egy alkalommal legalább 14 napig ne kelljen dolgoznia. (A felek ez utóbbi, 14 napos szabálytól – kizárólag közös megegyezéssel – eltérhetnek).
Oda-vissza előírás, hogy fő szabályként a szabadságot legalább 15 nappal korábban közölni kell – a munkavállalónak is ennyivel előbb kell szólnia az igényéről a foglalkoztatója felé, illetve a munkáltatónak is ennyivel hamarabb kell jeleznie a szabadságkiadást a dolgozónak.
A nyár hagyományosan a szabadságok időszaka, részben az iskolai szünet miatt, részben a kellemes meleg idő, a számtalan szabadidős és pihenési lehetőség miatt a munkavállalók (vagy legalábbis egy részük) szeretik a szabadságuk zömét nyárra időzíteni. A munkáltatóknak ez jelenthet nehézséget, mert bár vannak helyek, ahol nyáron van egy hosszabb leállás, máshol viszont a munkamenetet a szabadságolások időszakában is biztosítani kell, vagyis úgy kell beosztani a szabadságokat, hogy miközben sokan „egyszerre akarnak elmenni”, aközben legyen elég olyan ember is, aki éppen nincs szabadságon. Különösen kihívás lehet a szabadságok kiadása, ha a cég életében nyáron a legnagyobb a munkaterhelés. Ezért lehet fontos a szabadságtervezés, az előzetes, időben megkezdett egyeztetés egyeztetés a dolgozókkal, a szabadságigények begyűjtése, rögzítése, áttekintése.
A Niveus összegyűjtött néhány tévhitet is a szabadságolással kapcsolatban. Ilyen tévhit például, hogy a szabadságot év közben időarányosan kötelező kiadni. Csakhogy ilyen szabály nincs, az éves szabadságot főszabály szerint az év végéig kell kiadni. Az is tévedés, hogy a jövő évi szabadság kiadható már idén. Ha valakinek elfogyott az éves szabadsága, akkor legfeljebb fizetés nélküli szabadságra mehet (vagy külön megállapodás jöhet szóba további szabadnap igénylésére). Tévhit az is, hogy a munkáltató bármikor visszavonhatja vagy megtagadhatja a szabadságot. Erre ugyanis csak kivételes (törvényben meghatározott) esetekben van lehetősége, megfelelő indokolással.
